Ne nézz rám, fáradt a mosolyom, ez nem én vagyok. Társaim, ahogy múlnak az évszakok, már mind elhagyott. Ha látod azt, hogy a tûz, ami lobogott, már alábbhagyott, Én segíthetek, ha elfogadod, de aztán te is segíts, ha kérem.
Senkit sem izgat, rég megszoktuk, Üres szavak és csak hazugság. Már az is egy gond, hogy igazat mondj, A félelem így most lassan láncot bont. S mikor a gyermekünk a világra jön, Hiába kezdi tiszta szívvel, erõs hittel
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet, Túl távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged! Várlak téged...
Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk. Elfordulunk egymástól és bezárkózunk. Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem, Vártam, a kis örömök összekötnek minket, A szeretet mindig segít!
Ne félj, csak 7 másodperc az élet, Távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged!
S mikor a gyermekünk a világra jön, Hiába kezdi tiszta szívvel, erõs hittel
Millió hang szól
Mert hallom...
Millió hang szól
Megmutatja azt, mit kéne tenned, elérd, hogy könnyítsd a lelked végre
Csak 7 másodperc az élet, Távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged! Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet, Túl távol vagy, hogy ezt értsed, Várlak téged! Ó, csak 7 másodperc...