Mi lenne, ha ketten elszöknénk egy idõre,
Csak te és én, talán mindörökre.
Beülünk a kocsiba és szól a magnó,
Nem törõdünk semmivel, ez így olyan jó.

De bármit is csinálok az sohasem jó neked,
Mit mondok nem hallod, hát elmegyek.
Fogom a kulcsot és nyitom az ajtót,
Elfutnék, de mindig látom az arcod.

Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindig együtt-.
Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindörökre együtt-.
-mindörökre együtt-.

Próbálom az emlékeket elfelejteni,
De olyan nehéz tõled elmenni.
Minden este tízig a parton ültünk,
És a csillagokat nézve tervezgettünk.

Szeretlek és én most annyira kész vagyok,
Csak színlelem azt, hogy jól vagyok.
Eszembe jutnak azok a szép napok,
És minden, amit tõled kaphatok.

Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindig együtt-.
Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindörökre együtt-.
-mindörökre együtt-.

Azt érzem én most is,
Hogy te vagy a mindenem.
Bármit teszek nem könnyû
Téged elfelejtenem.

Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindig együtt-.
Mikor veled vagyok, bármit megtennék,
-hogy te és én-,
Hogy ne gondolj másra, csak veled lennék
-mindörökre együtt-.