Magamban ülök - a múltat rágva Mit vétettem, mit tehettem Mi volt, mire nincs bocsánat S két lelket szétfeszíthet
Van egy érzés - nem hagy nyugodni Mélyrõl szól - hol üres minden Eszköz voltam - enyhítsek S eldobtak - más tûnt fel
Ne a mélybe nézz, ne is az égre Végre egyszer a szemeimbe Ne kérdezz, ne is szólj Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj
Visszanézve - tiszta minden Filtárul, mit függöny takart Ócska színpad, elöl, s mögötte Nem óv már, nem tagad
Visszatért hát, újra itt van Az üresség - átjár, magába zár Ha volt is lelkem, elfelejtem Kéz kézzel szórom a magány magvát Más fájdalma, mit se számít Megég az, ki a tûzzel játszik És a csíra szárba szökken Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ...
...vár - nyugodtan bejöhetsz Ha épp ürességre vágysz (S tudom, hogy vágysz)
Magadban ülsz majd - a múltat rágva Mit vétetél, mit tehettél Mi volt, mire nincs bocsánat Mire már nem lehet mentség
Lesz egy érzés, nem hagy nyugodni Mélyrõl szól, hol üres minden Eszköz voltál - s most hogy vége A hideg már belõled tör fel