Anyam, valami szinhazról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhany jó szerep.
Kölyökként reszkettem a szinhaz varazsaért,
Így élt, aki ott elõl lehetett.
Ez a szinhaz, ez a szinhaz, ez a szinhaz

Itt a szinpad és özönlik a nézõsereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot irt egy fiatal iró,
És nincsenek benne közhelyek.

De milyen szinhaz ez, amirõl meséltél?
Becsaptal, hisz elfogytak a szerepek.
Rendezõ ur, ön nem teszi a dolgat,
Elkoptak a nagy reményû deszkak.

De a vilagositó rontott mindent el!
Ez azért tulzas, ezt senki nem hiszi.
A sugó a hibas, de õ csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem sughatok.

Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha mar megszülettünk, nem hiaba élni.
Kitalalni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy almaink mind teljesüljenek.

Ez a szinhaz, ez a szinhaz.

A tévedésre mindig van gyógyir,
A tisztanlatas tablettaja segithet még.
Az igazsagtól soha nem kell félni,
Csak batran egymas szemébe nézni.

Nem kell félni, nem kell félni,
Csak batran egymas szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak batran egymas szemébe nézni.

Ez a szinhaz, ez a szinhaz,
Ez a szinhaz, ez a szinhaz.

Varok a sorsomra ily késen, csendesen,
Így 120 évesen,
Hat ez a szinhaz,
Ez a szinhaz, ez is szinhaz.