Megállt az idõ Egy pillanatra mozdulatlan várnak Jelen, jövõ és a múlt Ott állsz középen Egy letûnt világ emlékeit õrzöd De hosszú még az út
Halk nyári zápor Az álmok sûrû esõcseppjeit A lelked fogja fel. Jó ez az érzés De a jelen ott van Minden álmod végén Az esõ nem mossa el
R.: Ébredj fel! Sohase gyúl ki a fény. Ébredj fel! Nem tisztul ki a kép. Ébredj fel! Tudod, nincs remény.
Ébredj!
Tükörben arcod harcot kémlel Meredek a lejtõ Nem vagy kivétel A nagykönyvben 2000 éves az írás
Fejed fölött a vakító kékség Porszemmé lett mindenség Hanyatlásból már nincs kiszállás
R.
Ébredj fel...
Halotti beszéd áldás helyett Imádság helyett a pap csak nevet Félrevert harangok zúgnak sírást
Halott az élõ- élõhalott Az apokaliptikus katarzis alatt Ordítva halomba öljük egymást
R.
Ébredj!
Játék, árnyjáték vár rád Fájó, mégis édes kínhalál
Becsapod magad, Az álmokkal áltatod magad Becsapod magad, S reggelre semmi nem marad Amikor az álmokkal szállsz, Innen elszakadsz Amitõl a szebbet várod, Mindig elmarad
A járhatatlan úton járva Meghalsz és újjászületsz Tegnapról mára Lebegve a végtelenben Miért jó ez így? Érthetetlen!