Nem talállak, bárhogy hívlak
Lehet, hogy túl késõ már...
A megérzésem lassan megfojt
Mindig elõttem van arcod,
Mikor elmesélted
Azt az álmot, amit
Tõlem kaptál, bár nem kérted...

Angyal: "Ne sajnáld õt, inkább éld túl
Akármeddig süllyedsz még...
A bánat- ingoványból szólít
Érzem, itt van köztünk,
Erõsebb lett tõle a fény
Ne engedd, hogy újból
A mélybe rántson a keserûség!

Egyszerû, könnyebb út,
De emészt majd a szörnyû múlt,
Ha engeded, hogy áldozattá válj...
Azt hiszed: nincs már más,
Nézz az égre, ott vár rád a segítség
Megvédi a lelked"...

Azt mondták nincs közöttünk már
Elment, és lelke messze jár
Mondd meg, hogy hol voltál
Amikor szükség volt rád?
Nem hallom a külvilág zaját
Nem látom a fényeket sem már
Csak némán süllyedek
És lassan elveszek

Vérzõ Hold a lelkem
Könnyfolyók vizén
Mindkét partról a bánat
Arca néz felém...