Megfogan a méhben a jövõm reménye Eséllyel indul az élet-mesébe
A fényig hosszú az út Utadban számtalan kút Mely végig kísér a kezdettõl utadon a mélybe És nem ad esélyt, hogy révbe érj és kimássz belõle végre
Más hozza a döntést Mégis te kell, hogy sorba állj Az élet szólít téged De te még várj!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted! Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
S ha mégis vágysz rá, hogy mi vár rád ébren Repülni vágysz majd a végtelen éjben, igen olyan szépen
Eltervezték már régen Ne hidd, hogy úgy maradsz épen Ha feláldoznak az életedért, hogy ez legyen neked érdem És én sem leszek az aki megért, ezért harcolni fogsz majd értem
Én tudom a végét Látom ami rád várhat még S ha újra megtehetném Nem ébrednék
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted! Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted! Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Nem, nem, nem!
Én tudom a végét Látom ami rád várhat még S ha újra megtehetném Én is várnék, még várnék
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted! Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted! Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!