Szabad vagy mint a szél
Szemeidben ég a szenvedély, de
A küszöbön várok lent, hogy mindent elvegyen
Átkozott pillanat: érzem, nem már vagy önmagad
Valahol a vonalad megszakad - már nem hív senki sem

REFRÉN:
Egyszer majd várj rám
Akkor majd szólj hozzám
Én leszek a híd, hogy ha kell
Hogy partot érj
Hogy partot érj


Százezer év magány,
Ami elmúlt nem jön vissza már
Keserû könnyek az arcodon
Ez nem sok jó ígér
Ha úgy érzed, nincs remény
Körülötted túl sok már a vér
A gyermekkor elmúlt, véget ért
Halált szór rád a szél

REFRÉN

REFRÉN