Törd fel szépen, törd apróra, morzsolj szét ezernyi sziklát
Told fel mindet a hegy tetejére - végezd el a piszkos munkát
Verejtékezõ szénporos arcodon színlelj végtelen nyugalmat
Sose tanuld meg az örök leckéd, hogy a köveid mindig visszagurulnak.

"Hol van az igazság?" - kérded a tornyodból,
Takaros kis börtön elefántcsontokból
Mindig ugyanaz a táj, a kép,
De új gondolatokra ez nem elég.

Döntsd le a rendszert!
Az emberiség nevében.
Harcolj már papírlapokkal,
Ha már egyszer nem hiszel a vérben.
Döntsd le a rendszert!
Ellenséged nevében.
Harcolj csak tollal, ceruzával,
A szemlélõdõ tag védelmében.